Az elmúlt tizenöt év igazolja azt a megállapítást, hogy a magyaroknak nem igazuk van, hanem igazuk lesz. Mára végéhez ért az egypólusú világgazdasági rendszer, a keleti államok utolérték és egyre több területen meg is előzik a nyugatiakat. Az európai cégek jelentős részben működnek együtt ázsiai beszállítókkal, az ázsiai cégek pedig támaszkodnak az európai befektetésekre, a technológiák és termékek cseréjéből fakadó előnyökre, a megvalósult összeköttetések esetében a szereplők kölcsönösen profitálnak az egymás piacaihoz való hozzáférésből. A keleti nyitás politikájával és a konnektivitás stratégiájával Magyarország időben felismerte a Kelet gazdaságainak erősödését és a globális tér ezzel járó átalakulását. Az európai ipari szereplők is elkezdték kiépíteni saját piaci érdekeiken alapuló új együttműködéseiket. Az Európai Unió helyzetfelismerése azonban lassú, reakciói elmaradnak a várakozásoktól, és nem rendelkezik olyan Kelet és Nyugat közötti partnerségeket ösztönző valódi stratégiával, amely elősegítené ezeket az együttműködéseket. Márpedig ha azt akarjuk, hogy a 21. század nyertesei közé tartozzunk, akkor szükség van egy európai konnektivitás-stratégiára.

Amikor a keleti nyitás tizenötödik évfordulóján összegezzük a sikeres külpolitikai építkezés egyes lépéseit és megfontolásait, érdemes abból kiindulni, hogy a magyar kormány 2010 után időben azonosította: geopolitikai és földrajzi helyzetünkből adódóan abban vagyunk érdekeltek, hogy szuverenitásunkat megőrizve, ne a blokkosodás és az ideológiai konfliktusok, hanem a konnektivitás és a párbeszéd útját keressük. Építsük a kapcsolatokat Eurázsia országaival is, miközben megőrizzük történelmi hagyományainkból, NATO- és EU-s tagságunkból következő nyugati elköteleződésünket. A keleti nyitás részben azon a meggyőződésen alapult, hogy az átrendeződő világrendben Magyarországnak és a magyar gazdaságnak szüksége van több stabil és megbízható partnerre, akikkel hosszú távú kereskedelmi együttműködéseket is kialakíthat. A 2008-as világgazdasági válság megdöntötte azt a részben valós tapasztalatokon alapuló feltevést, hogy az 1945 utáni világgazdasági rendszer a jövőben is képes olyan típusú politikai és pénzügyi garanciákat biztosítani, amelyek védőhálót jelentenek egy nagyobb világpiaci összeomlás vagy átszerveződés esetén. Az építkezés egy fontos mérföldköve, hogy 2015-ben Magyarország első európai országként csatlakozott a kínai Övezet és Út kezdeményezéshez, amely illeszkedik Magyarország keleti nyitás politikájához és fejlett infrastruktúrákon keresztül minél több ellátási lánchoz biztosít hozzáférési lehetőséget.

A keleti nyitás politikáját mérlegre téve nem mehetünk el említés nélkül a kulturális konnektivitás és a minden területre kiterjedő kooperációk jelentősége mellett sem, amelyek a nemzetek és népek közötti legerősebb civilizációs kötelékekből építkeznek. 2014 után Szőcs Géza költő, miniszterelnöki biztos élen járt abban, hogy kereste azokat a történelmi és kulturális kapcsolódásokat, amelyek közelebb viszik egymáshoz Magyarországot és a keleti országokat. A kulturális diplomácia ugyanis a bizalom kialakításának fontos eszköze, különösen az ázsiai világban. Ahogy ő fogalmazott: „hiszek abban, hogy a magyar nemzet történelmi küldetést teljesít, és hogy ez a küldetés mélyen összefügg a lelket és a nemzetet nemesítő csodálatos képességünkkel, a kultúrával - azt szeretném, hogy tudásközpont épüljön fel e keresztút-hazában, Kelet és Nyugat, Dél és Észak e sokat látott találkozási pontján”.

Orbán Balázs miniszterelnöki politikai igazgató könyvében tizenkét pontban foglalja össze a konnektivitás legfontosabb szempontjait. Leírásában a konnektivitás egy értékekre építő, koalíciókat szervező, befektetés-ösztönző politika, amely épít a nemzeti vállalatokra és a kitörési pontokként szolgáló szektorokra. Emellett nélkülözhetetlen eleme a fejlett infrastruktúra, a regionális szintű szervezettség, és természetesen a nemzeti érdekeken alapuló külpolitika, a béke megteremtése és a biztonság támogatása – mindezek hozzájárulhatnak, hogy egy ország találkozási ponttá váljon. Minél több a találkozási pont-ország, annál sikeresebb lehet az Európai Unió is!

A tengerentúli hegemónia csökkenésével lehetőség kínálkozott arra, hogy Európa megerősítse saját befolyását a világban. Az Európai Unió jelenlegi politikai vezetése nem élt ezzel az eséllyel. Ügyrendje elemileg ellentétes az európai érdekekkel. Az Európai Bizottság elnöke kijelentette, hogy Európa harcban áll. Fő célkitűzése Ukrajna támogatása, felvétele az Európai Unióba és az Oroszország elleni szankciók fokozása. Az elmúlt években megmutatkozott, hogy a háború támogatása magas energiaárakhoz és inflációhoz vezetett, hosszú távra stabilizálta a kontinens lemaradását a versenytársakhoz képest. Az új hétéves uniós költségvetés tervezete és Ursula von der Leyen megnyilvánulásai sajnos abba az irányba mutatnak, hogy továbbra sem az európai versenyképesség erősítése, az európai vállalatok támogatása, az európai emberek jólétének növelése kerül a brüsszeli fókuszba, hanem a háború, és egy olyan ideológia-vezérelt bürokratikus kormányzás, amely a tagállami érdekekkel szemben saját hatalmi struktúráit akarja megerősíteni, és elszigeteli Európát a világ élvonalába tartozó nagyhatalmaktól. Ez a politika versenyhátrányt eredményez, nehezíti a befektetések ösztönzését, nem járul hozzá az energiaárak csökkentéséhez sem, rossz üzenet azon külföldi vállalatok számára, amelyek nyitottak lennének az európai kulcsszektorok irányába. Ha megnézzük a világszinten az egymilliárd dolláros értéket átlépő, úgynevezett unikornis-vállalatok értékét és arányait, szembetűnő az Európai Unió lemaradása: a kínai, amerikai, indiai és brit magáncégek toplistáján egészen a negyvennyolcadik helyig kell keresni, hogy megtaláljuk az első uniós, német vállalatot. Az európai innováció és a technológiai cégek helyzetbe hozása, a magyar és az európai ipar, különösen az autóipar védelme, vagy az ukrán termékek beáramlása elleni mezőgazdasági védelmi intézkedések nélkül az európai versenyképesség elképzelhetetlen.

Mivel nem követi saját racionális érdekeit, az Európai Unió meggyengült és nincs elég hitele ahhoz, hogy az Egyesült Államokkal vagy Kínával szemben érvényesítse akaratát. Ez a gyengeség egyre inkább magával rántja annak lehetőségét, hogy az uniós külpolitika az európai emberek jólétének növelése érdekében pragmatikus és kölcsönös előnyökön alapuló nemzetközi együttműködéseket valósítson meg. Donald Trump amerikai elnök győzelmével – amellyel csak rendkívül lassan és későn szembesült a brüsszeli elit-, az év elejére egyértelműre vált az értékalapú transzatlanti hasadás, a nyugati progresszívek dominanciájának alkonya. A saját értékeit és hagyományait nem tisztelő, pénzügyileg és katonailag is gyenge Európai Uniót egyre kevésbé veszik komolyan a vele szemben álló erős és gazdag országok. A brüsszeli döntéshozó többség nem érdekelt abban, hogy Brüsszelben változás legyen. Abban érdekeltek viszont, és ezért a politikai és jogi nyomásgyakorlás széles eszköztárát használják, hogy a tagállamokban olyan kormányok alakuljanak, amelyek háttérbe szorítják a nemzeti érdekeket, és hozzájárulnak az Európai Egyesült Államok-projekt építéséhez. Amennyiben Magyarországon is egy ilyen kormány lenne, azonnal feladnák a magyar konnektivitás politikáját és kidobnák az ablakon az elért eredményeket.

Az Európai Uniónak az lenne a feladata, hogy a tagállami érdekekből kiindulva azonosítsa saját európai érdekeit, és azokra támaszkodva erősítse meg versenyképességét, hogy visszanyerje befolyását a világban. Ehhez az Európai Uniónak egy új stratégiára van szüksége – ezt a magyar uniós elnökség az előző évben már jelezte: a bürokráciát csökkenteni, az európai versenyképességét növelni kell. A diverzifikáltabb uniós kapcsolatrendszer legfőbb akadálya a drága energia, a szankciók és az elhibázott zöld átmenet, amelyeket nagyrészt az önkorrekcióra nem képes brüsszeli bürokrácia idézett elő, és amelyre a sokat hivatkozott Draghi-jelentés is felhívja a figyelmet. Ugyanis az áramért például az uniós ipari fogyasztók több, mint kétszer annyit fizetnek, mint a kínaiak vagy az amerikaiak. A gáz is több mint háromszor annyiba kerül, mint az amerikai gáztőzsdén. Az Európai Unió vezetése ráadásul egy olyan vámmegállapodást köt az Egyesült Államokkal, amely az amerikaiak számára egyoldalúan előnyös, az európai gazdaságot tekintve pedig egyoldalúan előnytelen: az Európai Unió tizenöt százalékos adót fizet, az USA nulla százalékosat. Az Európai Unió tehát belülről úgy központosodik, hogy közben elzárja magát a külső partnerektől, Amerikától, Kínától, Oroszországtól - az Izraellel kötött kereskedelmi célú társulási megállapodás felfüggesztésének szándékáról nem is beszélve.

Az EU politikai és kereskedelmi mozgásterének bővítése érdekében jó példával szolgál a magyar modell. Németországon kívül az Európai Unióban csak Magyarországon, azon kívül csak Kínában van jelen egyszerre a BMW, a Mercedes és az AUDI, akikhez fizikai összeköttetések révén a világ legnagyobb kínai elektromosakkumulátor-gyártó vállalatai csatlakoznak beszállítóként. Az atomenergia is pozitív mintája a kelet-nyugat közötti együttműködésnek: Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter több fórumon is hangsúlyozta Paks példáját, ahol az orosz Roszatom épít nukleáris erőművet, jelentős francia és német beszállítókkal, mellette pedig a kis nukleáris reaktorok használata terén egy kizárólagos megállapodás született az amerikai technológia használatáról. Ez csak néhány gyakorlati példa a keleti nyitás elmúlt tizenöt évének eredményei közül.

Ahogy Orbán Viktor miniszterelnök fogalmazott: a nagyoknak el kell fogadni, hogy két nap van az égen. Ha az Európai Unió ezen az égen nem a hullócsillag szerepét kívánja betölteni, akkor itt lenne az ideje, hogy a blokkosodás és a gazdasági bezárkózás helyett alakítsa ki saját európai konnektivitás-stratégiáját. Ehhez a tapasztalatok alapján tíz törvény nyújthat igazodási pontot:

A nemzeti szuverenitás és a nemzetek érdeke az első.

Föderális Európai Egyesült Államok helyett szuverén Nemzetek Európája.

Kölcsönös előnyökön és tiszteleten alapuló együttműködés.

 Kelet és Nyugat közötti partnerség.

Blokkosodás helyett összeköttetések.

 Állandó diplomáciai párbeszéd.

  Interdiszciplináris kapcsolatrendszer.

Ideológiai megbélyegzés helyett gazdasági semlegesség.

Versenyképesség növelését célzó kereskedelmi együttműködések.

  Háború helyett béke és biztonság.

A teljes kötet itt érhető el: https://eurasiacenter.hu/keleti-nyitas-15/.